beleszeretek valakibe, meg még ugyanazon a napon belehalok a szakításba is (igen, az illető nem vett részt a folyamatban), meg főzök közben és elszámolok akkora nyugalomban és békében, amilyet elképzelni sem tudtam.
eléggé levitálgatok, úgy néz ki.
a másik napon utazom egy igazán jót, majd találkozom kilenc gyönyörű, tehetséges, értelmes, kreatív nővel (igen, nővel), és röpke 8 órára elszakadok a saját valóságomtól, más valóságaiba lépek be, más érzései költöznek az enyimek mellé; rájövök, megérzek, megértek, elfogadok, kiszomorodom, beleszeretek, megölöm, megbocsájtom, megölelem.
a harmadik napon vissza-visszatér belém az előző napi csoda, leülölget bennem, körülnéz, teccik neki itt. fel sem rántom magam a hivatalos szervnél, ahol megint dicséretet kapok ugyan, de közben mélységesen felháborít, hogy vmi amerikai táplálékkiegészítő szarról kell hallgatnom kiselőadást. mert ezt mégiscsak már hogyan képzeli bárki?! elveszi az örömömet, a lelkesedésemet percekre is. nem vágyom vissza, mégis rohanok, nem akarok találkozni vele, ezért csak órákra kötözködünk össze nyugalom végett. a fenébe.
a negyedik napon a bázison ébredek. nem látom a napom, a feladataim, nem akarok kimenni innen, nem akarok cselekedni. csak ülni a hidegben, levitálgatni, és gondolni, hogy minden úgy jó, ahogy van, mert végül is úgy jó, ahogy van.
eléggé levitálgatok, úgy néz ki.
a másik napon utazom egy igazán jót, majd találkozom kilenc gyönyörű, tehetséges, értelmes, kreatív nővel (igen, nővel), és röpke 8 órára elszakadok a saját valóságomtól, más valóságaiba lépek be, más érzései költöznek az enyimek mellé; rájövök, megérzek, megértek, elfogadok, kiszomorodom, beleszeretek, megölöm, megbocsájtom, megölelem.
a harmadik napon vissza-visszatér belém az előző napi csoda, leülölget bennem, körülnéz, teccik neki itt. fel sem rántom magam a hivatalos szervnél, ahol megint dicséretet kapok ugyan, de közben mélységesen felháborít, hogy vmi amerikai táplálékkiegészítő szarról kell hallgatnom kiselőadást. mert ezt mégiscsak már hogyan képzeli bárki?! elveszi az örömömet, a lelkesedésemet percekre is. nem vágyom vissza, mégis rohanok, nem akarok találkozni vele, ezért csak órákra kötözködünk össze nyugalom végett. a fenébe.
a negyedik napon a bázison ébredek. nem látom a napom, a feladataim, nem akarok kimenni innen, nem akarok cselekedni. csak ülni a hidegben, levitálgatni, és gondolni, hogy minden úgy jó, ahogy van, mert végül is úgy jó, ahogy van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése