kapuján, úgy sejtem, mindenféle hátszél nélkül húzott át ida, szent péter mélyen meghajolt bogár szemei előtt, és azonnal utat nyitott a kedves lelkének.
most békésen alszik, nagyon fáradt. aztán ha kiszuszogta az összes fájdalmát, már csak könnyeden piheg majd az örök napsütésben, lábai néha az égnek állnak; többet nem szekírozom a vad fetrengésért én sem cinikusan, mert már egyéb dolga sincs neki a mennyekben, mint hatalmas, füstölt szalonnáért ugrasztani az angyalokat, napozva heverni, és növeszteni a kicsi orgonafát a szeretetével, ami a teste földjén sarjad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése